Osztályrészem
A természet az én
otthonom,
Csodás
világom,
Melyben soha nincs
hiányom.
Ilyen élet az, melyre lelkem
vágy,
Egy Birodalomban szelíd
Vár,
Mi kétséget soha nem
hágy.
Álomvilágban él a
lelkem,
S a képzelet határa
kertem.
De hiába lengenek az üde
képzetek,
Ha a valóságban ér a
kikelet.
Még nem jött el az az
Idő,
Az új Életet
teremtő,
Mikor elszakadhat a
zendülő.
Életem eddig nem a
sajátom,
Hiszen más irányítása volt a
barátom.
Mely, hogy milyen, majd
meglátom.
Lelkem mélye, mely arra
vár,
Hogy immár kibontakozhasson
már,
Új utakra, ösvényekre
téved,
S úgy akar élni, hogy a "Természetet
véded". <
|