Havasi holdfény

Hajdanában,

Egy csodaszép palotában,

Élt egy királyleány

Fényűző pompában.

A leány szíve egy nap szerelemre lobbant,

Soha nem érzett még annál boldogabban.

Csakhogy nem a kiszemelt ifjú volt a választott,

Hanem egy hófehér sárkány, ki a hegyekben lakott.

Olthatatlan szerelmük mindent elsöpört,

De a gonosz király mindenkit elgyötört.

Tömlöcbe záratta a hű állatot,

S elszórta ama szörnyű átokot.

A hófehér holdfényt egy szigetre száműzte,

Ahol csak nagy ritkán süt a Nap tüze.

Örök kárhozat volt a sárkány sorsa,

Csak egy csók lehetett kegyes megváltója.

A király feleskette hűséges testőrét,

Őrizze a leányt mind nappal, s sötétség.

A lány így soha nem törhette meg az átkot,

S örök némaságban hagyta el a világot.

Még a mai napig él ama átok,

Míg a királyleány nem ád egy csókot.

Lelke majd visszatér ötszáz év múlva,

Így szól ama híres és ismert legenda.